Főzök kis és nagy családomnak, barátoknak, és van, hogy csak magamnak, kinek-kinek azt, amit szeret, elvár.
Kedvenc helyem a konyha, itt ülök le, ha kipurcantam, és a konyhaasztalnál dolgozom bele az éjszakába, ha kell. Van, hogy csak az alkotás öröméért sertepertélek a konyhában, főzök jókedvemben, máskor méregből, és szeretem azt képzelni, hogy ebben van egy kis mágia.
Nem mondom, hogy mindig van időm nagy hekvancot keríteni az ebéd vagy a vacsora köré, ha hamar kell valamit az asztalra tenni, akkor jönnek a bevált rövid programok.
Leveses vagyok, elsősorban a zöldségleveseket szeretem (rántás vagy habarás nélkül, tejjel). Bírom a borsos, csípős ételeket, de nem vagyok sózós. Imádom a halászlét.
Nem vagyok nagy húsevő, viszont mindenféle zöldet szeretek, kedvencem a zeller, a cukkini, a fokhagyma, a kapor, és a hasábburgonyán kívül a krumpli minden formában.
Gyümölcsben a szilva, a meggy, a ribizli, a feketeribizli, a josta, és a füge.
Italban víz – szénsavmentes, tea – üresen, kávé – hosszú, minden nélkül, és a bor – száraz, vörös.
Elsősorban kelt tésztákat sütök, a krémes-habos csodák készítéséről már leszoktam, bár értékelem, ha más ezzel fogad.
Ugyanez igaz a főzésre is, van néhány blogger, aki egész más konyhát visz, mint én, mégis élvezettel olvasom a receptjeiket, elhiszem nekik, hogy az úgy finom, és szívesen megenném, ha más készítené el, de saját szokásaimon nehezen változtatok.
Jó sokáig volt a jelszavam, hogy nem vagyok finnyás, ami egy ideig – amíg a menzán, és a családi konyhán nem láttam túl – igaz is volt, de ma már nem eszem meg akármit.
Nem azért, mert nem tudnám, hanem mert nem akarom, úgyhogy a jelszavam így módosult: nem vagyok finnyás, csak válogatós.
Vallom, hogy jó alapanyagból lehet finomat főzni, sütni, erre törekszem is, mert van, amit nem lehet elcsalni az ételből, és van, amiből nem éri meg az olcsót választani. De nem sírok, ha az ételbe csak szárított fűszer jut, vagy, ha épp nem tanyasi tyukica tojta tojás – ez micsoda alliteráció! – kerül a rántottába, abban hiszek, hogy meg kell találni az ésszerű kompromisszumokat.
Egy másik gasztroblogot nézegetve, onnan tovább kattintva indítottam el a saját blogomat. Rajzolok, írok, és bár az életemet nem erre alapoztam, az önkifejezés vágya időnként utat tör magának.
Most épp ebben a formában tárgyiasul.
Leegyszerűsítve azt mondanám a hekvancról: a sztori igaz, a kaja valódi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése