Gyerekként egészen rosszevő voltam. A dacos nem-evés egy idő után átfordult válogatósságba, majd ahogy elkezdett tágulni kis világom horizontja, lettem egyre nyitottabb a különböző ételek, alapanyagok felé. Igaz, ehhez közel 25 év kellett.
Ma már imádom a szokatlan párosításokat, ha bent járok a városban és megéhezem, előszeretettel ülök be olyan helyekre, ahol tudom, hogy az étlapon találni fogok valami nem mindennapi, különleges fogást- vagy épp egyszerűt, kicsit megbolondítva.
Imádom az ízeket. A jól megszokottakat, és az újakat egyaránt. Imádom, ha a kreativitás alkotóörömmel és szenvedéllyel párosul: abból sülhet ki igazán jó, új étel.
Vendégként előszeretettel járok japán, magyaros, reform, fúziós, olasz éttermekbe, leginkább hangulatfüggő, hogy mikor melyik típusú konyha főztjét kívánom meg.
Szakácsként igazából nincs kedvenc konyhatípusom, egyaránt készítek házias és reformkajákat is, épp azt, amiben látok fantáziát.
Egyébként az egészben az alkotás öröme is felvillanyoz: amikor az alapanyagok a kreativitással karöltve egy teljes egésszé állnak össze és egységet alkotva megszületik az ÉTEL, amit aztán a szeretteim jóízűen elfogyasztanak.
Azt hiszem, a főzésben ez a két dolog jelenti számomra a legnagyobb örömöt: alkotni és táplálni.
Imádok kísérletezni, új recepteket kipróbálni, szokatlan alapanyagokat párosítani- természetesen csak óvatosan, hogy a klasszikusabb konyhát kedvelő szeretteimet ne kergessem az őrületbe a főztömmel.
A receptjeimet, gasztrocikkeimet a http://konyhakobold.blogspot.hu/, és https://www.facebook.com/konyhakobold oldalakon találjátok meg.
Rita/KonyhaKobold
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése